Íme, az 5 leggyakrabban elkövetett lakberendezési hiba

A lakberendezés komoly szakma, nem hiába tanítják több évig iskolákban, különböző tanfolyamokon. Persze, a szép ízlés, a megfelelő igényesség sokunk számára megadatott, a témában való szakértelem és komolyabb jártasság azonban nem árt. Hiába ugyanis a legmodernebb bútorok, ízlésesen kiválogatott burkolatok, trendi lakásdekorációk – otthonunk mindezek ellenére mégis lehet csúnya, vagy kevéssé mutatós, ha nem tartjuk be az alábbi íratlan alapszabályokat…

Annak ellenére, hogy jól tudjuk, a belsőépítészet egy komoly, szakértelmet igénylő hivatás, mégis sok esetben mi magunk próbálkozunk meg vele, ami nem is baj, hiszen otthonunk berendezését, sajátos elképzeléseinket mi tudjuk, érezzük a legjobban – és nyilván spórolni is szeretnénk azzal, hogy nem fogadunk külön lakberendezőt, belsőépítészt.
A magazinok, katalógusok átlapozását, a neves kiállítások standjainak meglátogatását követően azonban sokszor megragad a fejünkben egy-egy igazán vagány megoldás, mely hasonlóan a fodrászmodellek hajkölteményeihez – a mi saját hajunkból, a mi életkörülményeinket alapul véve már nem biztos, hogy nálunk is megállná a helyét. Nincs ez másként a belsőépítészeti, lakberendezési ötletekkel, egy- valahol látott, amolyan igazi „azonnal beleszeretős” trendi megoldással sem!

Hajlamosak vagyunk pedig néha azonnal nekiesni, és megvalósítani a vagány, és első látszatra még reálisan megvalósíthatónak is tűnő ötleteket, elképzeléseket. Pedig, nem árt, ha legalább néhány alap dolgot átgondolunk, mielőtt merészen belevágunk bármibe is…

1. Az sem jó, ha túl semleges, túl egyszínű

Igaz, hogy manapság a homogén, minimál, szinte teljesen semleges árnyalatok, az „alig színek” fénykorát éljük, melyek se nem világosak, se nem sötétek, abszolút nem hivalkodók, időtlenek, ér szinte mindenhez jól társíthatók! Az is igaz, hogy a harmónia és az időtlenség két igen fontos jelszó mostanában – ám óvakodjunk a túlzott egyszínűségtől!

A túl világos, túlzottan semleges színek túlzott használata sok esetben annak köszönhető, hogy nagyon óvakodunk a sötét tónusoktól, erőteljes árnyalatoktól, mondván, hogy azok majd „összenyomják”, szűkebbnek láttatják a teret. Nos, ez nagymértékben igaz is, ám az sem jó, ha nincs semmilyen kontraszt.
A bútorok lábai, az ajtók, ajtókeretek, vagy a lépcsők, lámpák kifejezetten szépek, ha sötétebb tónusban ragyognak, vagy ha világos, pl. a most a nagyon divatos fényes fehér bútorokat terveztük be a nappaliba, akkor jól mutat, ha a mögötte levő falat sötétszürkére, vagy bármilyen más, erősebb, sötétebb tónussal festjük, illetve tapétázzuk. Így lesz egy kerete, a helyiség pedig kap ez által egy izgalmas fókuszpontot. Ettől még a többi falfelület maradhat világos, vagy akár hófehér – a tér ugyanúgy tágas marad…

2. Túl élénk, túl harsány, egymástól elütő színek

Átértékelve az előzőt, az sem jó, ha ennek pont az ellenkezőjét követjük el, azaz, átesünk a ló túlsó oldalára. Ugyanis az erőtejes, markáns színek pl. egy idő után nyomasztóak is lehetnek. Egy tűzpiros fal, vagy élénk lila laminált padló biztos, hogy nagyon vagánynak hat elsőre, és kiutat jelent a szürke, komor hétköznapokból – jóval hamarabb ráunhatunk, és az is lehet, hogy egy idő után frusztrálóan hat ránk a túlságosan erőteljes, élénk, hivalkodó szín.

Érdemes tehát a harmóniát itt is követni, egy vagy egy mutatós, ám mégis kellemes, természetbarát árnyalatot végig vinni a helyiségen, mint kiegészítő szín – vagy pedig az egymáshoz közel álló, egymással harmonizáló tónusok közül választani, melyeket itt-ott egy pici sötét, mély elemmel kiemelhetünk. Arra ügyeljünk, hogy két erőtejes színnél többet azért ne nagyon alkalmazzunk egy térben, egy helyiségben. Ezzel a kombinációval nem igen lőhetünk mellé – persze, ha bizonytalanok vagyunk, kérjük nyugodtan lakberendező, vagy belsőépítész segítségét!

3. Kihasználatlanul hagyott terek, és/vagy fantáziátlan elrendezés

Amikor önállóan rendezzük be a lakást, a bútorok elhelyezésénél is gyakran megfigyelhető a két véglet – melyek közül egyik sem előnyös. Az sem, ha telis-tele zsúfoljuk mindenféle kacattal, óriási szekrényekkel, polcos elemekkel fojtjuk meg a teret – de az sem, ha értékes terek maradnak kihasználatlanul. Érdemes már a lakásvásárlás előtt mérlegelnünk, hogy mekkora élettérre lesz majd szükségünk, hiszen minimál stílus ide vagy oda, a kongó, üres szoba sem túl szép látvány.

Érdemes a kevesebb néha több elv irányában gondolkodnunk, hiszen egy – a számunkra túlontúl nagy – lakás inkább nyomasztólag, semmint otthonosan fog majd ránk hatni, nem beszélve a fölösleges plusz rezsiköltségről, és a takarításról…

A kevéssé fantáziadús elrendezés éppúgy hiba lehet!

Ki mondta, hogy a bútorokat minden esetben csak a fal mellé helyezhetjük? Egy térben álló kanapé, a szoba közepén elhelyezett étkezőasztal nem csak feldobja a látványt, de egyediséget életet, dinamikát visz a térbe. Ésszerű keretek között tehát bátran érdemes próbálkozni…

4. Ha nem egységben látunk, gondolkodunk…

Könnyedén tönkre tudjuk tenni otthonunk harmonikus képét, ha az egyes helyiségeket, illetve azok berendezését nem igyekszünk egymáshoz illeszteni. Tehát, nem csak szebb, mutatósabb, hanem tágasabb látványt is nyújt egy olyan lakás, ahol az egyes bútorok, színek, dekorációs illetve kiegészítő elemek összhangban állnak egymással. Jó ötlet például az egyedileg készített bútorok, vagy a hasonló anyagból, mintával elkészített függönyök, lakástextilek, de akár egy semleges tér esetében egy kiválasztott kiegészítő színt – például a nyers vagy a fa hatású anyagok mellé egy kellemes, friss élénk zöld árnyalatot – is végig tudunk vinni a lakás egyes helyiségein, a konyhától egészen a hálóig…

5. Rendezetlen, túlzsúfolt életterek

A rendezetlenség, az átláthatatlan kacathalmozás sajnos, még mindig sok hazai lakásnál probléma, legalábbis esztétikailag, és még energetikailag is sokat tud rontani az élettér összképén, látványán, és vele együtt az ott élők általános hangulatán is. Fontos tehát hogy alakítsunk ki megfelelő mennyiségű és méretű tároló helyet, bútorokat, és lehetőleg ne nagyon legyenek elől, közvetlenül szem előtt kacatok. A mindennapos használati tárgyainknak is legyen meg a saját, fix helye – így, ha mindig ugyanoda pakoljuk el őket, nem lesznek majd fölöslegesen szem előtt, mégis mindig kéznél lehetnek.

Érdemes leszoknunk a gyűjtögetésről is. Nem baj, ha ragaszkodunk bizonyos tárgyainkhoz, emlékeinkhez, de tanuljunk meg, és legyünk képesek időnként szelektálni. Ha ez még nem megy, kezdjük el kicsiben, pl. a ruháknál, iratoknál. Ha megválni nem is vagyunk képesek, legalább szelektáljuk, és rendszerezzük a felhalmozott készletet. Például, ne kerüljön ugyanarra a polcra az üvegváza, a gyertyatartók, és a bekeretezett képeink, legyen némi rendszer, és egy kis szellősség a polcokon. Az emlékeinknek keressünk, vagy alakítsunk át egy nagy dobozt, és ennek is legyen egy külön helye a lakásban. Így nem lesz káosz, nem fog eluralkodni a rendetlenség érzése sem a helyiségben. Képeinknek is jót tesznek az egységes színű keretek, így még a családi fotók, emlékek kihelyezve is rendezetten mutatnak, s nem veszik el asz összkép harmóniáját.

Ilyen az is, amikor éppen most költözünk be az új lakásba, és megrészegülve az újdonság varázsától, összevásárolunk minden, oda nem illő dísztárgyat, dekorációt. Az eredmény pedig egy halom, egymáshoz nem illő tárgy, felesleges kacat. Mindenképpen érdemes tehát átgondolni, és egy adott koncepcióalapján kitalálni, majd megvalósítani a berendezést, a dekorációt.

És ha mindez nem megy egyedül? Akkor hívjunk segítségül egy ügyes lakberendezőt, de a még biztosabb eredmény érdekében egy belsőépítész csapatot is megbízhatunk. A Yellow Group csapatával biztosra mehetünk, és óriási plusz előny, hogy még a komplett kivitelezést is átvállalják számunkra, a tervezésen túl tehát a megvalósítást is, azaz, a komplett lakásfelújítást is rájuk bízhatjuk!